Az öntapadós{0}}címkéknek két fő típusa van: papír és szintetikus anyag. A papírcímkék olcsók és könnyen nyomtathatók, alkalmasak rövid távú-használatra vagy általános termékcímkézésre, de gyenge a víz- és kopásállóságuk. A szintetikus anyagok, például a poliészter (PET), a polipropilén (PP) és a polietilén (PE) jobb vízállóságot, szakítószilárdságot és vegyi korrózióállóságot biztosítanak, így alkalmasak hosszú távú-használatra vagy speciális környezetekre.
A ragasztóréteg az öntapadó címkék kulcsfontosságú alkotóeleme-, jellemzően nyomásérzékeny-ragasztókat, melegen olvadó ragasztókat vagy oldószer-alapú ragasztókat használnak. A nyomásérzékeny-ragasztók könnyen használhatók, csak könnyű felhordást igényelnek a rögzítéshez, és széles körben használják mindennapi címkék készítésére. A melegen olvadó ragasztók alkalmasak magas hőmérsékletű{6}}környezetekre. Az állandó vagy eltávolítható ragasztók a felhasználási követelmények alapján választhatók ki, hogy megfeleljenek a különböző tapadási erősségeknek és eltávolítási igényeknek.
A hátlappapírréteg is különféle anyagokból készül, általában szilikonnal{0}}bevonatos papírból vagy fóliából. A hátlap nem csak a ragasztóréteget védi, megakadályozza a ragadást tárolás és kezelés során, hanem megkönnyíti a használathoz szükséges lefejtést is.
